Van-e egyáltalán meghatározása?
Még soha nem gondolkodtam el ezen. Egészen máig. Ma ugyanis találkoztam egy fiúval. Magas volt, átlagos arccal és hihetetlenül aranyos modorral. Kedves volt és kicsit sem tolakodó. Az a srác, akire simán rámozdulnék, ha nem lenne jelenleg párom. És pont ez vitt rá arra, hogy ezt a srácot kívülállóként figyeljem meg.
Az régi sztori már, hogy ha egy pasi megkérdi, hogy van-e barátom, akkor az azt jelenti, hogy tetszem neki és szeretne tőlem valamit.
Nos, ez is elhangzott, de nem ez a lényeg. A lényeg az, ahogyan bókolt. Minden létező klisét és hibát elkövetett, és nekem mégis tetszett. Elmondta, hogy szépek a szemeim. Erre például kifejezetten allergiás vagyok. Ezt nekem pasi ne mondja. Nem tudom miért.. gáz. Ennyi. Tőle mégis jól esett. Megdicsérte a fülbevalómat, a gyűrűimet, a karkötőmet és a masnit a szandálomon. Ergo mindent, ami rajtam volt, a ruháimon kívül. És mégsem éreztem cikinek. Sőt! Aranyos volt, ahogy próbált bevágódni nálam.
És akkor rájöttem. Nem is az a fontos, hogy egy pasi mivel bókol egy lánynak. Lehet bármilyen triviális dolog, a lényeg úgyis azon van, hogy ki mondja.
Ezért volt az, hogy mikor jelenlegi párom először mondta, hogy gyönyörű szemeim vannak, én meglepődtem. De nem azon, hogy ezt mondta, hanem hogy nem éreztem cikinek. Neki elhittem. Mert ő már tetszett. Őt már elfogadtam és kezdtem szerelmes lenni.
Ugyanaz a bók. Csak más pasi.
Ma pedig hasonló történt. Édes volt a srác, hihetetlenül édes.
Sokáig emlékezni fogok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése