Élet. Vagy amit annak nevezünk.

Az ember élete mindig különböző fejezetekre tagolódik. Nálam épp most ért véget az egyik, az egyetemista fejezet. Lediplomáztam. Valaminek vége lett és ezzel egyidejűleg valami elkezdődött. Egy új fejezet, tele tiszta lapokkal. Hogy milyen címet kap, nem tudom. Talán az Élet címet, ami vicces kicsit. Eddig is éltem, eddigi életemet is életnek lehetnek nevezni...vagy mégsem. Én mindig a nagybetűs Életre készültem és most itt van. És nem érzek semmit. Semmi különöset. Mától az én kezemben van minden irányítás, de ez is csak szemfényvesztés, mert nincs így. Dolgozni akarok, mégis függök egy HR-estől, egy cégvezetőtől, egy titkárnőtől, bárkitől akit a döntés jogával felruháztak. És itt állok. Akarom, hogy elkezdődjön az Élet(em) és még soha nem éreztem ennyire elfásultnak magam.
Ez a bejegyzés is eredetileg más témának volt szánva. Mégis ez lett belőle, mert nem tudok elvonatkoztatni és pozitívan látni az életem történéseit.