Őszinteség

Mindig úgy gondoltam, hogy az őszinteség erényt. Egy igazán pozitív tulajdonság, melyre csak az igazán bátrak képesek. Én mindig ilyen embernek tartottam magam, és emiatt sokszor kerültem bajba. Mert én kimondtam amit mindenki gondolt vagy mert kimutattam az érzelmeimet.

Az őszinteséghez kell egy egyfajta bizalom a másik iránt. De ki az, akiben meg lehet bízni? Hol a határ? Meddig lehet elmenni? Mindent osszunk meg vagy csak csínján bánjunk részletekkel?

Én őszinte voltam a barátaimmal, a pasimmal, akárkivel akit alkalmasnak véltem és rengeteg alkalommal az elhallgatás bizonyult a megfelelő lépésnek.

Összezavarodtam. Most akkor mi van? Volt aki pletykálni kezdett, volt aki felhasználta ellenem és volt aki csak simán ítélkezett. Talán egy ember sem volt, aki értékelte volna, hogy ennyi kitárulkoztam.

Apám mindig figyelmeztetett erre, én mégis úgy éreztem helyesen cselekszem. Tévedtem.

Az elmúlt pár hónapban egyre világosabban látok dolgokat, összefüggéseket. Megfigyelek, kifigyelek. Alkalmazom más technikáit, kipróbálom milyen, ha úgy viselkedem ahogy ő

k és meg kell hogy valljam: én a nehezebb utat választottam. Az őszinteség mindig nehezebb, mint az elhallgatás. Igen elhallgatás és nem hazugság. Az igazat mondani vagy hamisat állítani egy más kérdéskör, jelen bejegyzésem inkább az őszinteség vagy elhallgatás édeskettesét vizsgálja.

Nem kell minden apró gondolatot, érzelmet más orrára kötni. Röviden ez volna a konklúzióm. Mi értelme van? Van aki nem érti, lesz aki félreérti és lesz olyan is, aki hülyének fog tartani. Éppen emiatt kezdtem újra írni. Mert volt idő, amikor a naplóm volt az a személy, akinek 'vallottam'. Aztán amikor egyetemre kerültem nem tudom mi lett velem... Vagy kicsúsztak a dolgok a kezeim közül vagy pedig helyükre kerültek. Máig nem tudtam megfejteni. Csak elemzem az elmúlt pár évet, mint egy vég aggastyán. Próbálom feltérképezni a helyes megoldás(oka)t. 

Eltévedtem és nem tudom merre tovább. Nem tudom, hogy kellene egy baráthoz viszonyulni, egyáltalán hogy kellene jó barátnak, jó embernek, jó társnak lenni? 

A végletek embere vagyok, amolyan mindent vagy semmit, avagy fehér vagy fekete. Vagy őszinte vagyok, de akkor mindig és mindenhol, vagy pedig mindent elhallgatok. De ha az utóbbi szerint cselekszem, akkor szerintem nem leszek igaz barát, ember, társ.

Cáfoljon meg valaki.