Csordultig

Csordultig van a szívem mindenféle jóval. Csordultig. Olyan amikor már majdnem kicsöppen a pohárból a víz és várod, hogy na mikor történik meg. Az a pillanat. Az a tizedmásodperc, amikor feszülten figyelsz és vársz. Aztán mindegy is, hogy mi lesz. Mindkettő benne volt a pakliban, nem is az a lényeges.
Pillanatok. Amikor kocsmában ülsz és teljes szívedből nevetsz ócska kis pletykákon. A kuncogások és az összenézések. Amikor érzed, hogy minden a helyére került és tudod, hogy soha nem is kívánnál többet. Minden sokkal jobban alakult, mint ahogy remélted.
Minél több emberrel beszélgetek annál jobban érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. Van egy átlaghoz képest normális családom. Tizenévesen sokszor sikítva menekültem volna el otthonról, és ez valószínű, hogy ma is így lenne, viszont én egy teljes családban nőttem fel. Nem mondom, hogy tökéletes volt és azt sem, hogy az enyém is olyan lesz majd, viszont köztünk különös kapocs alakult ki. Bárhol is lehetek a világban tudom, hogy a szüleimre/nagyszüleimre mindig számíthatok, bármiről legyen szó. Ez hatalmas biztonságérzetet ad.
Szerencsés vagyok, mert egy olyan férfit választottam magam mellé, aki minden tekintetben tökéletes. Jó, ez kissé túlzás :) sokszor az az érzésem, hogy minket egymásnak teremtettek. Harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolat. Néha azt érzem, hogy én vagyok az önző fél... ő pedig annyira aranyos és odaadó tud lenni.
Szerencsés vagyok, mert olyan állásom van, ami kihívást jelent számomra. Munkám során érdekes emberekkel hozott össze a sors.
Szerencsés vagyok, mert ismerem önmagam és tudom, hogy mit miért érzek és különbséget tudok tenni helyénvaló és helytelen érzelem között. Tudom, hogy hol van egy flört határa és még azért sem leszek egy újabb skalp a képzeletbeli gyűjteményedben. Én leszek az a lány, aki után mindig vágyakozni fogsz, de soha nem fogsz megkapni!