Aranyos, meg édes és cuki ez egész, még a gondolata is, csak a kivitelezés az, ami necces.
A mai társadalom azt várja el minden egyes tagjától, hogy marha optimista legyen és árassza magából a jókedvet és a derűt.
De mi van akkor, ha az ember élete nem mindig sunshine és happiness? Akkor is tegyen úgy, mintha minden oké lenne, csakhogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak??
A napokban azt mondták nekem, hogy csak a negativitást árasztom magamból. Elgondolkodtam rajta, mert ugye a negativitás nem épp egy pozitív tulajdonság. Való igaz, hogy újabban nem vagyok a toppon, de az igazat megvallva én soha nem is voltam egy full pozitív személyiség. Én mindig a lehetséges legrosszabbra gondoltam legelőször, bármiről is lévén szó. A minden rosszra való felkészülés pajzs volt számomra, megvédett a kudarcoktól, az eséstől, a fájdalomtól. Csakhogy most már átvette az irányítást az életem felett. És erre nem akkor döbbentem rá, amikor a minap pesszimista személynek tituláltak, hanem amikor egy nagyon régi ismerősömmel a Margit szigeten sétálgatva arra lettem figyelmes, hogy minden mondatomból a negativitás sugárzik. Az elfásultság, a kilátástalanság, a soha véget nem érő nyafogás. És akkor megijedtem...önmagamtól. Lennék-e barátja valaha is egy olyan embernek, amilyen én magam vagyok? Befolyásolta-e a személyiségem azt, hogy soha nem volt igaz barátom? Mindig voltak körülöttem emberek és ideig-óráig jó barátaim is, csak valahogy ezek a kapcsolatok mindig megszakadtak. Tény, hogy nem vagyok egy kapcsolatápoló személy. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy én mindig ott folytatnám a kapcsolataimat, ahol azok valamikor abbamaradtak. Csak ezt mások nem így látják, gondolják, és persze ez logikus is. De én nem működöm logikusan :( És nagyon megnehezíti a helyzetemet, mert még én magam sem szeretem önmagam. Nehéz magammal együtt élni. Furcsa vagyok...a furcsaság legmagasabb szintjein. Hogy várhatom el mástól/másoktól, hogy szeressenek, ha nem is vagyok szerethető.
Én hamar megunom az embereket, a környezetemet és gyakran váltok. Embereket, barátokat, városokat, országokat. Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése