Ez egy hétfő volt

Lassan de biztosan helyrejövök a múlt heti kábulatomból. És ez annyira de annyira jó, szinte még hálás is vagyok érte. Tudom, hogy a kialakult érzéseimért nem felelhetek, de azért igen, hogy engedek nekik vagy sem. Én nem döntöttem, kicsit szégyellem is. Rá bíztam az egészet. Lehet nem is tudott róla.
Ma teljesen természetesen beszélgettem Vele. Nem voltam görcsös és nem is szorongtam. Aranyos volt. Úgy érzem, hogy barátom lehetne, idővel. Őszinte tudtam lenni vele, talán mert ő is azt volt és első perctől kezdve beavatott munkahelyi fontos kulissza titkokba. Majd én is fogok neki nyafogni :)
Bár volt ma egy érdekes szinte filmbeillő szitu. Az egyik munkatársam hozott nekem egy papírcsomót, ami sikeresen kicsúszott a kezemből és mi egyszerre hajoltunk le érte, mire a munkatársam megjegyezte:
-Azt hittem összekoccan a fejetek.
Mire Ő:
-Az túl klisé lett volna.
Jót nevettünk.
Volt valami hasonló pénteken is, de akkor még elvoltam az egész érzelem-zuhataggal.
Olyan jó, hogy most kicsit csitult az egész. Megkönnyebbültem.

Amióta beköszöntött az ősz nekem sokkal nagyobb az energiám, imádom a hajnalokat és úgy érzem mindenre képes vagyok. Ez az én évszakom, mindig is az volt. Nekem nem megy el a hangulatom az esőtől és szeretem ha picit csípős reggelente a levegő. Azt szeretném, ha tíz-húsz év múlva is ilyen lelkesedéssel menjek munkába, ennél jobb érzés nincs :)