Ma már sokkal nyugodtabb vagyok, mintha csitultak volna a bennem tomboló érzések. Tegnap hangosan kimondtam, igaz csak briefly, de az egész triviálisnak tűnt. Sőt, nevetségesnek. Bár a múlt héten lezajlott érzéskavalkád kicsit sem tűnt annak. Akkor és ott nagyon is valóságos, meg világot megmozgató volt.
Néha azon veszem észre magam, hogy azért könyörgöm múljon el az érzés, valami tompítsa el, hallgattassa el végleg. Máskor viszont elvagyok és mosolygok és élvezem a helyzetet. Talán mert nem vagyok a magaslatán.
Talán neki fogalma sincs, hogy mit indított el bennem. Vagy lehet én is hasonlót benne.
Egy biztos: szél fuvatlan nem indul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése